Massala
néha verses, néha prózai történetek, igazi...

sok-sok segítség

2011 október 9. | Szerző: Tatjana |

Azt hiszem, most ezen a hétvégén kiírom Nektek mindazt, ami 8 hónapig betöltötte az életem. Bocsássatok meg érte.. 🙂 De már most is használ. Köszönöm, hogy elolvassátok!

A fájdalom lassan elviselhetővé enyhült, nem sírtam már a Kineznél sem, és ez csak részben volt az Ő érdeme.

Mert voltak csajok, akik meghallgattak, átöleltek és tomboltak velem. A. kertészmérnök. Ő lakik a házunk földszintjén, lakásába az ablakon át jól be lehet ugrálni, ezt is tettük. Mindig volt türelme és mindig volt kávéja. Nem nagy dicsőség, de a cigije is jólesett. Volt egy felnőtt, akihez meg lehetett érkezni. Hasonló cipőben botladoztunk, ő is egy “nősemberes” kalandregényben veszítette el éppen egyik csatát a másik után. Megértettük egymást. A ház lakói szerintem biztosak benne, hogy munkakerülő rikindák vagyunk, ahogy székek híjján felfordított műanyag vödrökön kuporogva fújjuk a füstöt a lakása előtt a kertben, bort iszunk, s néha nevetünk, néha nagy a csend, csak az összeboruló hátak látszanak- sírunk.

A. 10 évvel fiatalabb, mint én. Beleölt 2 évet a maga zsákutcájába. Jó volt az a sok szeretet és gyakorlatilag 24 órás rendelkezésre állás, amit adott nekem. LA más tészta. Egy véletlen folytán egy házban lakunk, ő a munkatársam. És valahogy ma már a barátnőm is. Az ő gyanakvása és aggódása volt a másik pólus, kijózanító érvelése, néha kíméletlen őszintesége. És az, hogy soha nem volt kérdés, neki fontos, hogy én jól legyek. Az ő szívét is törögették a nős széltoló medvék, hát naná, hogy helye van a csapatban! Így üldögéltünk a vödrökön hárman, csajok. Három diplomás, önálló egzisztenciával rendelkező nő… És vödör ide, cigaretta oda, ez a nagyon női világ, megfejelve anyácskámmal, a lányaimmal, a pszichológus barátnőmmel olyan meleg fészek volt, amiben gyógyulni kezdtem.

A gyógyulás fontos állomása volt a Sziget. Három éjszakán át táncoltunk és tomboltunk, jóízűen bőgtem a Quimby koncerten, a zenéjük örökre összekapcsolódott bennem Zsákutca sráccal…

Aztán nyár vége közeledett, Zsákutca srác egy hónapos szabadságra ment és elvitte a családját Berlinbe megnézni az Istár kaput… Amiről én meséltem neki nem sokkal előtte. Mert augusztusban jártam ott, egy barátnőmet látogattam meg és végre eljutottam a Pergamon múzeumba, ami óriási boldogság volt.

Azóta nem találkoztam Zsákutca sráccal. Hívott, egy teljes kedd délutánt ajánlott a drága munkaidejéből. És én nem voltam képes sem elmenni, sem beszélni vele. Azt gondoltam, ha kibírtam 4 hetet nélküle, kibírok még másik négyet is. Már megmaradok. Nem bántom őt és magamat azzal, hogy együtt vagyok vele.

Elengedem. Még gyakran fáj, soha senkivel nem találkoztam, aki ennyire inspirált volna, ennyire értett és értettem. Talán majd egy párhuzamos valóságban hozzámegyek. De most itt és most elengedem. És ebben segített a Feng shui kommandó is. De erről majd ha végre kivasaltam mindent. 🙂

Normal.dotm
0
0
1
18
105
Aquilone Training
1
1
128
12.0

0
false

18 pt
18 pt
0
0

false
false
false

/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Table Normal”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:12.0pt;
font-family:”Times New Roman”;
mso-ascii-font-family:Cambria;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:”Times New Roman”;
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Cambria;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:”Times New Roman”;
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}