köszönöm :)

2011 október 8. | Szerző: Tatjana |

 Aki olvassa, nem is tudja, milyen fontos dolgot tesz. Ugyanis tettem egy ígéretet két embernek, akikkel végigküzdöttük zavaros és fájdalmas szívügyekben tapicskolva ezt az évet… Néha annyira mulatságos és annyira tipikus helyzeteink voltak, hogy sokszor elhangzott, erről regényt kéne írni… Azt ígértem nekik, ha csak 3 ember ír valami pozitívat a blogomról, akkor megírom nekik azt a könyvet.

Megírom, hogy ép lélekkel kelünk át a szívzűrök óceánján, hogy egyikőnk kutyája sem rugdalja fel a földre helyezett hamutartót, megírom A-t, aki földszinti lakása előnyös fekvésének köszönhetően ki van téve annak, hogy mi ketten és ismerőseink csak úgy beesnek hozzá a kerten át egy kávéra… Megírom LA-t, aki hosszú lábain tipeg tova vén tacsiját követve és beleszeret a leglehetetlenebb mackóalkatú széltolókba. Megírom magamat, amint az én szuperintelligens rettentő zsákutca szerelmem mégis rendet vág az életében. 

Zsákutca ember… ma nem volt igazán sok időm rá gondolni, mivel egy képzésre járok, ahol olyan csoportos önismereti-gyógyító módszert tanulok, mely a test jelzéseire figyel, azokkal dolgozik. Az ilyen napokon teljesen leköt, ami ott történik, és ez ma sem volt másképp. A kiképzőnk elrendelte, hogy köszönésképpen a nap elején és végén is öleljünk meg másik 3 embert. Jól esett… talán lassan rámférne egy kevésbé plátói viszony??? 

Az azért átfutott a fejemen, hogy aki hősiesen elolvassa művemet, csak elmereng, ha ez a Zsákutca srác nem bír  fügefát ültetni és egy mufurc, milyen istentelen lúzer lehetek én… Nos, azt persze manipulatív módon elhallgattam, hogy nagyon okos, szépséges finomságú intelligenciája van és a legjobbkor hívta fel a figyelmem a létezésével, gondolkodásának minőségével arra, hogy az elmúlt öt évben igencsak lejjebb adtam… Rettentő élvezetes az, hogy bármilyen témát előrángatok, kapcsolódik, mesél, tud róla. És sajnos lenyűgöz az, ahogy akar és elér valamit, a szilárdsága és a hajlíthatalansága. Nos, ez a szuperhős oldala… 🙂 de ma szombat este van, egy szép nap végén legyen a történet is szép, ugye?

Szerelmem

csigaház fehérlik fehér kőágyban öröktől,

ki nem kopnak egymásból soha már,

csigaház, belém ágyazódtál.