elsőbálozó

2011 október 7. | Szerző: Tatjana |

 Ez a zsákutca szerelem volt az, ami arra késztetett, hogy minden lehetséges eszközzel és módon és segítséget igénybe véve valahogy megszabaduljak a nagy érzéstől… Ez a blogolási első kísérlet is ennek a küzdelemnek a remélhetőleg mások számára is élvezhető gyümölcse.  

Most csend lett bennem végre, és lassan képes vagyok arra, hogy odafigyelve dolgozzak és rendesen vegyem a levegőt.

Volt ennek az egyébként plátói kapcsolatnak egy olyan szakasza, amikor minden reggel együtt kávéztunk… Én felkeltem, leszlalomoztam a reggeliért versenyt futó macskánk és kutyánk között a lépcsőn a konyhába. 

Első diadal: a rohanó dögvészek dacára élve lent vagyok! Gyors etetés és irány a kávé! Amíg megiszom a vízzel higított almalevet felforr a víz és egy jó hosszú tejeskávét gyártok, amivel visszanyargalok a lépcsőn, míg az életemre törő álnok négylábúak táplálkoznak. 

Második diadal! Bevágódom az ágyba, elő a Mac-et és verset keresek…

Mindig valaki mástól, mindig valamilyen más stílus, és elküldöm neki. Ő beér a cégbe, átsétál a közeli kávézóba és napos asztalt keres, okostelefonján elolvassa a verset majd ír nekem egy igen rövid választ. És megissza a jó krémes, tej nélküli presszókávét. Nem tudom, mi ütött belém, őszintén szólva. 

Minek vadásztam én verseket neki? 

Azt hiszem, leginkább magamnak vadásztam, olyan extremitásokig jutva, hogy Majakovszkijt is olvassak-küldjek. Nota bene, egész jó. Igen, előkerülnek sorban a dühös magyar versek, majd szerelem, József Attila Áldalak búval, vigalommal, aztán az angol nonszensz, futurizmus, dadaizmus, romantika és antik költők… Jó kis utazás volt. És így érkeztem a haikukhoz.

Mikor először mondta, hogy ez zsákutca, az nagyon rossz volt, de az méginkább, hogy a keze a torkomon, szorítja ki belőlünk a lehetőségét is a szerelemnek, de a másik kezével nem enged menekülni. És elkezdtem haikukat írni, ez volt az első:

Télvégi bánat

Harapós szél gyötri a fügefát,

Összekeverednek a reménymozaik színes darabjai

Életem belefakul a szürke égbe