Már nyár volt, nagyon-nagyon el voltunk keseredve mindhárman. Valamit már tényleg tenni kellett. Elolvastuk az összes horoszkópot, vetettünk tarot-t – semmi jó nem volt benne – maradt a feng shui. Úgy határoztunk, kommandóba tömörülünk és ellenőrizzük, rendben vannak-e otthonaink szerelmi területei.
Először rárontottunk Szigorú lányra… Ő elég praktikus módon kaktuszokat nevelgetett a szerelemsarokban valamint két döglődő orchideát. Kávés lány ahogy a szobába lépett, csak bámult, mint aki nem hisz a szemének a döbbenettől, majd ellentmondást nem tűrően a sarokba mutatott és közölte:
– KUKA!!!!
Szegény szigorú lány vitatkozni próbált vele, de esélye sem volt. A kaktuszok költözködtek, vittük őket az erkélyre, a lakás más pontjaira… Aztán jött az egyik orchidea, ennek már csak a klotyótartály tetején jutott hely. Azt nem tudtuk, hogy ez egy napon majd szépen Szigorú lány fejére esik… Komolyan.
Akkor mindenesetre legalább eltakarítottuk az útból. Következett a lakás feltúrása valami rózsaszín kendő, terítő bármi után… Egy szív alakú levelekkel rendelkező növénynek megkegyelmeztünk és a magunkkal hozott kacsapárt és pillangókat nagy önelégültséggel elhelyeztük a rózsaszínbe csomagolt szép antik asztalon. Szigorú lány nagyon hősiesen állta rohamunkat, le a kalappal!
Majd ezek ketten rám bámultak és közölték: -Most te jössz! – ez még először jópofa ötletnek tűnt, de mikor az ágyam végében álló könyvespolcról mindent ledobáltak, mondván, hogy ide olyan könyv, hogy Meghalok én is? meg hogy PH diéta, meg Limit címűek nem jöhetnek, majd találtak 4 azaz négy darab ollót ide-oda eldugdosva – Te normális vagy????? Ennyi olló a szerelemsarokban???? – A szobám be volt borítva könyvekkel, ollókkal, találtak még egy kalapácsot is, persze ezt is hüledező helytelenítéssel, hangos méltatlankodással a szoba közepére hajították. Mint két felhergelt tarajos sül toporzékoltak a birodalmam közepén. Szóval este 11 óra volt, én hulla fáradt és akkor ott állok egy lakhatatlan hálóval meg két pukkancs süllel.
Ahogy befejezték a rombolást ezek a nőstény lidércek, valamint eldöntötték, hogy az egyik könyvespolc a majdani férfié, a másik az enyém és ennek megfelelően rakhattam vissza könyveket, otthagytak galádul a felfordulás közepén a végkimerülés határán. Azzal a fenyegetéssel távoztak, hogy másnap visszatérnek és se ollót, se kalapácsot sem pedig a Szerzetesek című könyvet nem óhajtják a szerelemsarkomban meglátni.
Miután eldübörögtek, elkezdtem rakodni. Egy keleti boltban pár nappal azelőtt vettem egy szerelmespár fejszobrot vagy mi.. az orruknál érnek össze – Orrpuszi – szeretem, ahogy valami időtlen összetartozásba merülnek. Nos, az az én oldalamra került, meg a trolljaim is, egy fiú egy lány… Igen, trollok. Norvégiából. Aztán a kötelező kacsák, delfinek, pillangók, a képek szerelmespárokról, amiket egy Carcassone-i boltban találtam a nyáron… És kicsit megnyugodtam. Másnap majd sorra kerül Kávés lány, gondoltam elégedetten, a bosszú édes ízét már előre élvezve.
A nyavalyásnak persze a szerelemsarka jó volt, kacsák, pillangók, miegymás, eltekintve az ott tanyázó várakozón magába merülő gyönyörű nagy Buddhától!!
– Hát, bébi, várhatod az emberedet az örökkévalóságig. – mutattam rá a szoborra. Igen. Szigorú lánynál a kaktuszok – nem is volt harmonikus a kapcsolata, nálam az ollók, én meg szakítottam és akit akartam az meg engem szakított le magáról, Kávés lány meg csak várta-várta vissza az emberét… Hát így.
És akkor azon a nyári hétvégén rendet raktunk a szerelemsarkokban. Én még egy gyönyörű Tara szobrot is kaptam tőlük a névnapomra, most ott üldögél kedvesen és remélem, azon gondolkodik, hogyan is igazgassa végre a lépteinket úgy, hogy a boldogság felé vezessenek.